vírusölő

Vírusoknak nevezzük a legkisebb ismert mikroorganizmusokat, méretük körülbelül 20 és 400 nanométer közötti. Felfedezésükben Dmitrij Ivanovszkij, orosz kutatóbiológushoz köthető (1892). A vírus neve a latin virus, azaz „méreg” szóból ered. A vírusok láthatóvá tétele csak az 1931-ben felfedezett, de igazából csak a harmincas évek végétől kezdve elterjedő elektronmikroszkóp segítségével sikerült.
Élő és élettelen anyagra egyaránt jellemző sajátosságokkal rendelkeznek. Paraziták, önmagukban nem mutatnak életjelenségeket, nincs anyagcseréjük, önálló mozgásra képtelenek. Élő anyagként csak gazdaszervezetben, annak folyamatait felhasználva viselkednek. Így tehát nem egyértelmű, hogy élőlénynek tekinthetjük-e őket. Viszont semmiképp nem tekinthetők élettelennek, mivel bizonyos körülmények között - gazdatestben - életjelenségeket mutatnak.
Általánosan elfogadott nézet szerint a vírus fertőzőképes genetikai információ, amely a genetikai információt hordozó nukleinsavból (DNS vagy RNS) és az azt körülvevő fehérjeburokból áll. A különálló, élő sejtet éppen nem fertőző vírus neve virion.

Egy vírus megfelelő sejtbe jutva, annak működését módosítva több százezer példányban lemásolhatja magát, ezzel a gazdaszervezet megbetegedését, károsodását okozva. Az új vírusok felgyülemlenek a sejten belül, ami egy idő után felreped és elpusztul.

Vírusok felépítése

Felépítésükre nem jellemző a sejtes szerveződés. Méretük nanométeres nagyságrendű (20-400 nm), ezért csak elektronmikroszkóppal tanulmányozhatók. Szimmetrikus, kristályos felépítésűek. Egy örökítőanyag-molekulából, ami vagy DNS, vagy RNS lehet, és az azt körülvevő fehérjeburokból állnak. A fehérjeburok jellegzetes geometriája határozza meg a vírus alakját.

Vírusölő

Több ismert gyógynövény is rendelkezik antiszeptikus és vírusölő hatással. Ezek a következők: kakukkfű, menta, metélőhagyma, rozmaring, bazsalikom, zsálya, stb.